Április 11. - a Költészet Napja, egyik legnagyobb költőnk, József Attila születésnapja tiszteletére.
Sokan elfelejtik, hogy a vers a lélek egyik fontos tápláléka, és inkább bulvárhírekkel, a médiából fröcsögő politikai és egyéb gyűlölködésekkel, jelentéktelen szeméttel, vészhírek károgásával, a szomszédasszony sipákolásaival, kollégák acsarkodásaival etetik magukat - és másokat. Aztán csodálkoznak, felháborodnak, hogy milyen rossz ez a világ, és milyen rossz az életük...
De szerencsére - legalábbis az én tapasztalatom szerint úgy tűnik - egyre többen vannak, akik felismerik, tudatosítják magukban, és igyekeznek a gondolat, a kimondott és leírt szó erejét a maguk és mások életének javítására felhasználni.
Ami sokszor valóban nagy kihívást jelent mindannyiunknak, saját magamat beleértve, hiszen nap mint nap körül vagyunk véve negatív hatásokkal, a vérszívó, energiazabáló, életölő elemekkel.
Milyen jót is tesz, ha hálás köszönettel olykor-olykor csak pár sort elolvasunk József Attilától és társaitól, halhatatlan és kevésbé ismert poétáktól, akik nem középiskolás fokon tanítanak minket az Életre, hogy a mindenséggel mérhessük magunkat...
Tisztelettel és szeretettel hajtva fejet előttük küldöm ezt a pár sort a kedves Olvasónak:
A VILÁG MINDEN SZÉPSÉGE
Csak nézz körül,
és meglátod a világ minden szépségét:
egy kisfiú huncut mosolyát,
egy lány bronzfényű haját,
édesanyád ezüst fejét,
szemek - ég nem lehet oly kék,
téli nap hideg kristálya,
évszázadok mohos fala,
kisbabák bársony talpa,
selyem tánccipők,
hétszínű saláta,
barack csábító mosolya,
fiatal fák sóhaja,
régi óra azon a tornyon,
sebes, piros villamos,
kedvenc éttermed,
legújabb kávéscsészéd,
gyömbéres sütemény,
lobogó gyertyák,
erőteljes villám,
görkorisok végig a városon,
egy gitár dalai,
egy naptár képei,
- Látod? Mindez tőled ered,
a világ minden szépsége.
-- Gerák Andrea
Bécs, 2000 január 15.
Még néhány vers:
No comments:
Post a Comment