Lassan-lassan feldolgozom az elmúlt hetek sűrű történéseit... Egyik nagyszerű élményem volt részt venni az Erdélyi Világtalálkozón, hivatalos nevén az "Erdélyország az én hazám" Fesztiválon, Verőcén.
Azt leszámítva, hogy a tábori körülményekhez sok év után újra hozzá kellett szoknom erre a pár napra, remekül éreztem magam. A nagyon jó társaság, közvetlen, barátságos, ismerkedős hangulat, kiváló programok, esténként jó mulatság és a gyönyörű környezet feledtette velem a zuhanyzó nem túl csodás állapotát és a szörnyű menzateát.
A színpadi jelenéseimen kívül (volt egy félórás önálló koncertem, és azt hiszem, életemben először virítottam műsorvezetőként a nagyszínpadon) isteni volt a füvön mezítláb mászkálni, és a vasárnapi negyvenfokos hőség sem rettentett vissza attól, hogy a kiadós ebéd után (székelykáposzta), kezemben fényképezőgéppel és egy flakon teával (nem menzai!), nyakamban nedves törölközővel, shortban és bikinifelsőben nekiinduljak felfedezni a Dunakanyar egyik gyöngyszemét. Kemény dolog volt így a hegymászás, de a látvány megérte:
(Ehhez a képhez bekéredzkedtem az egyik villa udvarára...)
Persze fantasztikus volt megmártózni a végén a Dunában!!
Így énekeltem (nagyon rövid kis ízelítő):
Meg így:
Az utolsó este:
Fesztiválfotók
Verőcei képek
Úgy búcsúztunk el egymástól, hogy "Jövőre, veletek, ugyanit!" - remélem, így is lesz.
Jó volt, nagyon köszönök mindent!
A fesztivál honlapja
www.AndreaGerak.com
0 comments:
Post a Comment